Ami a rendőrt igazolja A rendőröket egyenruhájuk (jelvénnyel), illetve szolgálati igazolványuk és azonosító számmal ellátott jelvényük igazolja. Amennyiben kétsége merülne fel az intézkedő személyazonosságával kapcsolatban, hívja a 107-es segélyvonalat!
(www.police.hu)
Az én október huszonharmadikám - Ahogy én éltem meg... -
Vidéken élő srác vagyok. Régóta figyelemmel kísérem a közéleti eseményeket, aktívabban 2002 óta. Szeretem az országot, amelyben élek, és mindig is rosszul veszem, ha álnok, vagy éppen szélsőséges politikai csatározások maratalékává válik. Történelmi, és humán irányultságom folytán nem restelltem utánaolvasni, és feltérképezni az utóbbi 50 év magyar belpolitikai erőviszonyait. Már egészen fiatalon, általános iskolás koromban fura kapcsolat alakult ki bennem 1956- tal kapcsolatban. 9 éves voltam,amikor Nagy Imrét rehabilitálták, s az újratemetést a televízió is közvetítette. A mai napig emlékszem, hogy a Hősök terén fellobogózott ravatal, és az egész ünneplő-gyászoló tömeg lelkülete olyannyira meghatott, hogy önkétlenül sírni kezdtem. Miután ilyen állapotban rámtalált a nagymama, lekapcsolta a televíziót, és igyekezett megnyugtatni. Mit sem értettem akkor az egészből...
Aztán hirtelen elmúltak a kilencvenes évek is, így visszagondolva elrepültek.
Az egyetemi évek alatt pedig az érzelmi vonzódás mellett sikerült elmélyülnöm a lexikális ismeretekben is, így nem csoda hogy az események ismeretének tükrében érdeklődésem az elmúlt év(ek) eseményei folytán cselekvőkészséggé alakultak...
Sok élményem van a tavaly őszi események folytán... A legintenzívebb emlékem 1956 ötvenéves évfordulójához kapcsolható, amelyet örök időkig őrizni fogok a lelkemben, s biztos vagyok abban, hogy a felelősök egy nap vicsorogva fognak bűnbocsánat után esdekelni.
2006. október 23.
Korán keltem. Emlékszem, hogy első tettem a televízió bekapcsolása volt. Kíváncsi voltam, hogy hogyan ünnepelnek a Napkelte című műsor műsorvezetői, vendégei. Szürkeség fogadott a televízió képernyőjén, miközben mosakodtam, ruháimat pakoltam, készülődtem Budapestre. A fél hetes hírekben hallom: Az éjszaka folyamán kiürítették a Kossuth teret, mert a tüntetőknél veszélyes magatartásra utaló eszközöket; baltát, zokniba csavart faszenet, Isten tudja még mit találtak. Természetesen ismét elfogott az undor, és ugyanakkor tragikomikusnak találtam az esetet, és média reggeli tálalását...Egy táborozó csapatnál ugyanis bizonyára megvannak az előbb említett kellékek, hiszen szükségesek a tábori léthez, másodszor pedig azm, hogy hajnali kettő-három óra körül találják meg ezeket "rajtaütésszerűen", az már több mint nem véletlen a táborozó csapattól rettegő hatalom esetében. Kimondva: a Kossuth tér éjjeli kiürítése okt. 22-ről 23-ra virradó éjjel előre eltervezett volt, a Napnál is világosabb, s a Kormány utasítására történt a rendvédelmi szerveken keresztül,annak biztosítása érdekében, hogy zavartalanul, és félelem mentesen ülhessék meg a külföldi delegáció előtt ezt a napot.
Hajnalban a téren
Felöltözvén, lekapcsoltam a tv-t, majd sürgettem édesanyámat, hogy igyekezzen. Ő is velem jön, nem akar egyedül felengedni Budapestre, féltett. Én csak mosolyogtam, hiszen rég nem vagyok már gyerek, no de ilyenek az anyák. Büszkén kitűztem barna zakómra a piros-fehér-zöldet, majd indultunk is. a buszmegállóban cstlakozott hozzánk egy falubéli kedves lány ismerősöm, így hármasban utaztunk le a közeli nagyvárosba, ahonnan fél 8 körül indultunk tovább Budapestre szintén autóbusszal. A továbbindulás előtt lefutottunk a városba, mondván talán találok egy nyitott újságos trafikot, hogy előző napi lapot vegyek. Lapot ugyan nem kaptunk, de pár mécsest vásároltam, amelyet a 301-es parcella hőseinek szántam. Úton Budapest felé nyugtalanító hírek szivárogtak a bömbölő kereskedelmi adóról: "kiszorított tüntetők, fokozódó rendőri jelenlét". Ekkor azonban nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget az ügynek, mondván ez előző egy hónapban már megszokhattuk a hatalom erőfitogtatását. Lányismerősöm, nevezzük Timinek; szakdolgozatához olvasott, én édesanyámmal beszélgettem, és gyönyörködtem a busz ablakán keresztül a párás napfelkeltében.
Délelőtt 10 óra előtt pár perccel érkezhettünk meg a budapesti Népligetbe, majd metróval utaztunk a Deák térig, ahol Timitől elbúcsúztunk, ám előtte megbeszéltük, hogy délután 4- kor a Fidesz nagygyűlésén találkozunk. Én és édesanyám a Deák téri sétálón átvágva, a József Attila utcán átkelve a Kossuth tér felé vettük az irányt. Hogy miért?- kérdezhetnéd. Nem tudom a válasz pontos okát megmondani. Leginkább az ünnep miatt ösztönösen vettük arra az irányt, s nyilván kiváncsiságból is. A magyar lélek legszentebb tere a Kossuth tér, hiszen eme helyhez köthető számos történelmi eseményünk, így például az 1956. október 25-i gyilkos kereszttűz, amelyben több százan haltak meg.
Mellettünk ugyancsak konszolidált külsejű, ünneplős, vagy hétköznapi ruhás emberek, családok vonultak a Kossuth tér iránya felé. Teljes volt a nyugalom, alig volt autósforgalom. Aztán hirtelen távoli skandálások, ütemes zajok ütötték meg a füleinket.
Szent István tér (V.ker.) 2006.10.23, d.e. fél 11 körül
Tovább haladva feltárult jobbunkon a Szent István tér, mintegy 500-1000 főnyi zászlós, elégedetlen tömeggel. Rendőrök nem voltak a környéken. Nagy volt a zsivaj; egyesek skandáltak, mások hangosan, de konszolidáltan beszélgettek társaikkal. A téren külföldi hangokat is lehetett hallani, leginkább mosolygós bámészkodók voltak, fényképeztek, kérdezgettek,mi történik itt. Aztán a Szent István Bazilikából fél 11 után kijött a lengyel "delegáció", erre nagy üdvrivalgás tört ki, utalva az 1956-os lengyel-magyar szolidarításra, és az évezredes lengyel- magyar jóbarátásgra.
Szent István tér- Lengyel barátaink ( A Bazilika előtt)
"Menjünk a Corvin-közbe!"; "Menjünk inkább a Kossuth térre"- hangzottak a rigmusok. Közben egy szemtanútól megtudtuk, hogy a Kossuth teret valóban lezárták, és bekerítették, úgyhogy aligha lenne értelme visszatérni, hiszen őket is onnan nyomta ki a rendőrség. Tehát igazak voltak a hírek, amit a rádióból hallottunk. Nem értettem, hogy miért kell egy országvezetésnek a saját népét kizárni az egyik legfelemelőbb nemzeti ünnepről. Azaz értettem, de nem akartam elhinni.
Az 500-1000 fős tömeg közben spontán mozgásba kezdett, és elindult a Szent István térről a Hercegprímás utcán felfelé a József Attila utat érintve a Deák tér felé. Közben folyamatosan skandált, skandáltunk: "56, 56 !"- "Gyurcsány takarodj!" volt a fővezérszólam. Közben a Hercegprímás utcában az ablakokból mosolygós idős emberek integettek,és zászlót lobogtattak felénk. A menetben idősek, fiatalok egyaránt résztvettek.
Az indulás kezdetei (A Bazilika elől)
A tömegben felfedeztem a Kossuth téreik néhány vezéralakját, így Gonda Lacit is. A tömeg határozott léptekkel menetelt előre, és folyamatosan skandált, leginkább kormányváltó rigmusokat. A Bajcsy-Zsilinszky-Andrássy út-Deák tér találkozásánál a Bajcsy felől is jöttek, és egyre többen lettünk. A Károly Körútra rákanyarodva már több ezren lehettünk, majd tovább gyarapodtunk, hiszen a gyalogosok is csatlakoztak, sőt volt,hogy a villamosról szálltak le, miután megbénult a közlekedés. A Rákóczi útra térve a Blahánál már 5000 és 10000 fő közötti tömeg menetelhetett, hiszen az utca teljes szélességében haladtunk, folyamatosan skandálva, míg a József körúton át a Corvin közbe nem értünk. Itt körülbelül 2 órát tartózkodtunk, hallgatva a Corvin-mozi elé szervezett ünnepség felszólalóit, bár nem sokat lehetett hallani, hiszen nagy volt a hangzavar, néha "Induljunk, induljunk" skandálásba kezdtek páran. Teljes volt a zavar, egyesek a Kossuth térre kívántak visszatérni, míg mások pihentek, meg akarták várni az ünnepség végét. A Corvin- közben vagy 1,5 órát voltunk, kicsit lepihentünk, ettünk, hallgattuk a hallható ünnepi beszéd foszlányait. Nagy meglepetésemre a villamos-megállóban megpillantottam a volt sajtótörténet tanáromat, aki hetven év fölött meglepő hevülettel danolta a "Garibaldi csárdás kiskalapja" című népdalt, hegedűn kísérték.
Délután fél kettő körül egyre többen kezdtek szivárogni vissza az Üllői úton a Kálvin téren keresztül a Deák tér felé.
A Múzeum körúton folytatták útjukat, de a tömeg ekkor már nem öltött együtt vonuló jelleget, hézagosan vonult több ezer ember, leginkább a Bajcsy-Zsilinszky út felé. Egyesek a Kossuth tér "visszafoglalására" buzdítottak", mások csak csendesen követték a tömeget. Közben az Astorián is átvonultunk, ahol a Fidesz nagygyűlésre készülődtek, itt is békében gyűltek az emberek. Kora délután semmifajta rigmust, vagy rendbontó magatartásra utaló jelet nem láttunk. Olyan volt a város, mint egy felbolydult méhkas. Rendőrök, és értetlenül járkáló zászlós tömeg, s a fejünk felett járőröző helikopter: így jellemezném a kora délutánt.
Valahol Budapesten 2006. okt 23-án, kora délután
Édesanyámmal végre ki akartunk érni a Kossuth térre, hogy néhány mécsest helyezzünk el az '56-os emlékműnél, és persze kíváncsiak is voltunk, hogy miért ez a nagy felhajtás?! Mitől fél a hatalom, hogy több ezer kék ruhás rendőrdroid feszít az utak mentén? Attrocitásokkal nem találkoztunk, ahogy a Kossuth tér fele haladtunk. Közvetlenül a Kossuth tér előtt a Nádor utcánál egy vasrácsat húztak ki, mögötte felfegyverkezett rendőrnek tűnő monstrumok pózoltak pökhendi arccal. Néhányak próbálták nem tetszésüknek hangot adni a rács innenső oldalán, de a rendőrök meg se moccantak. Találkoztam egy- Kanadából hazalátogató- idős házaspárral is,akik értetlenül, és szomorúan álltak az események sodrában. 1956-ban disszidáltak, és azóta először tértek haza az ötvenedik évfordulóra, mégsem tudnak bejutni a Kossuth térre.
Édesanyámmal a kordontól pusztán pár méterre (sic!) leültünk kávézni, egy a Nádor utcában lévő kis kávézóba. Közben az ott ülő disputa megvitatta a városban kialakult helyzetet, és hírek keringtek arról, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úton véresre verik az embereket. No, a kósza hír be is igazolódott, amikor anyám telefont kapott, amelyben barátnője tájékoztatta, hogy a Bajcsyról elkergették őket a rendőrök, és majdnem megfulladtak a könnygáztól. Nem hangoskodtak, csupán éltek állampolgári jogaikkal, miszerint sétálnak az utcán. Meglepő módon azonban voltak olyan helyek a városban aznap tilos volt megközelíteni. Jómagam is megkérdeztem később néhány rendőrnek öltözött kék "dartvédert", hogy miért nem lehet az utca másik oldalára átmenni?! A válasz csak annyi volt, hogy "Nem lehet, parancs!" ...
A Nádor utcai kávénkat elfogyasztván, úgy döntöttünk, hogy visszaindulunk a Fidesz gyűlésre, így az Astoria felé vettük az irányt. Csakhamar- kb. délután 4 óra és fél öt között- kiértünk a Deák térre a József Attila utcán áthaladva a következő kép tárult riadt szemeink elé. (Lsd alsó fotó)
Bajcsy- Andrássy út- Deák tér találkozása, 2006.okt 23-délután 4 óra körül
A két locsolókocsival, és a több száz kék felfegyverkezett droid pár ezer hangoskodó, elégedetlenkedő tüntetővel állt szemben. A tüntetők skandáltak, és semmiféle erőszakot nem tanúsítottak. A rendőrség percenként felszólított az embereket, hogy hagyják abba "törvénysértő magatartásukat", és "hagyják el a területet". Persze senki sem mozdult. Mi viszont igen, és kíváncsiságból a Deák tér felé vettük az irányt. A Deákon kialakított "nemzeti gödör" mellett bámészkodtunk, mígnem a rendőrségnek nevezett azonosító szám nélküli arctalan massza könnygázlövedékeket nem lőtt ki. A "gödör" melletti tömeg nagyrészt bámészkodókból állt, néhányan a kormányt szidalmazták zászlóval a kezükben, de nagyrész nyugodtan álltak, vagy sétáltak, néha a provokátornak tűnő maszkos alakok közé mentem, már-már az élvonalban voltam, de egy-egy könnygáztámadás egyre inkább az Astoria felé kényszerített. A tömeg nagy része mozdulatlan volt, csak a rendőrsorfal előtt agresszorkodott néhány kormány által hangulatkeltésre használt provokátor. Anyámmal futásnak eredtünk a sokadik könnygázas támadás után, ugyanis elviselhetetlen volt már levegő a "gödör" mellett. Átmetünk a Deák tér közepére, illetve később az Astoria fele lévő csücskébe. Egyszer csak látom, hogy egy "S", majd egy "Z" betű "szalad" a 49-ces villamos vágányán. Hamar ráeszméltem, hogy a "Budapest, a szabadság főváros" feliratot szállítják a demonstrátorok, ezzel is kifejezve a Gyurcsány-rendszer ellen érzett elégedetlenségket. Én ezt szellemesnek találtam, márcsak azért is, mert Budapest nem a szabadság fővárosa; így legalább a helyükre kerültek a dolgok. A hosszú bámészkodás, és séta közepette elfáradtunk. "Eleget láttunk!"-gondoltam, most már hallgassuk Orbánt. Az Astoria felé vettük az irűnyt, de csak a Zsinagógáig jutottunk, mert olyna nagy tömeg volt. Itt leültünk, és szóba elegyedtünk egy nagymamával, aki 5-6 éves unokájával jött a Fidesz nagygyűlésre. Pár perc elmúltával - a durrogó gránátok- és folyamatos skandálás miatt hazaindult unokájával, nem akarta vezsélynek kitenni...mintha előre érezte volna. Elbúcsúztunk.
Olyan volt a Zsinagógánál, mintha két világ ütközött volna össze. A békés,határozott Orbán beszéd foszlányai keverdtek az emberek kétségbeesésével, és tenniakarásával, a gránátok robbogó hangjaival, és a rigmusok erejével. A két tömeg összeért, nem igaz, hogy volt egy és egy másik tömeg. A mozgás kontinuus volt a Fidesz rendezvénye és a tüntetés között, ami nem is meglepő.
Miközben vettem egy magyar zászlót, az árustól egy jóvágású fiatalember fehér "arc elé valót" vásárolt...
Lassan alkonyodott...Orbán beszéde a vége felé közeledett, mivel azonban akkora volt a távolság, hogy nem hallottuk, visszaindultunk a Zsinagógától a Deák tér közepe fele... Ez óriási hiba volt! Megálltunk a zöld park közepén, majd egyszerre nagy morajlást éreztünk a talpunk alatt, majd hallom a "Tank, elindult ...a tank..!" Balra nézek, s nem hiszek a szememnek, valóban látom a füstöt,és atank ágyújának csövét, amint a Bajcsy felé mozog.A többiekkel ellentétben én nem rohantam utána, hanem legyökerezett mindkét lában, és a távolból figyeltem az eseményt. Miután a tank leállt, ismét elindultunk az Astoria felé, ekkor lehetett lassan vége a Fidesz elnök beszédének.
Haza? ...de merre?Deák tér, Délután 6 óra körül
A Deák tér közepén haladtunk többegmagunkkal a hatalmas tömegben az Astoria felé, míg egyszer csak egy ordító "Falhoz!!" kiáltás csapta meg a füleinket. Hátranézvén látom,ahogy tőlünk pár száz méterre a kék vizet locsoló vízágyú vizet lövell felénk, majd hirtelen könnygázgránátok tucatjai tobbannak fel köröttünk. A balomon lovasroham száguld el mellettünk,miközben a megriadt többezres tömeg visítva, skandálva nyom bennünket az Astoria felé.
Ott futottunk anyámmal... Deák tér, este 6 óra után
Óriási volt a riadalom, egy tűt nem lehetett volna leejteni annyian torlódtunk fel, s csoda, csoda(!!),hogy nem tapostuk halálra egymást. A nagy menekülésben többször hallottam,hogy "Vigyázz, óvatosan, nyugalom!". Talán ennek is volt köszönhető,hogy nem tört ki nagyobb pánik... a nyomás már akkora volt, hogy az emberek ereje nyomott bennünket be a 24-es számú bérházba. (utólag néztem meg a számát) ... nem saját akaratunk vitt. Körülbelül ötvenedmagunkkal este hat óra után pár perccel a Gyurcsány-kopók nyomására egy pesti bérház könnygáztól bűzlő barlangjába szorultunk. Miután a könnygáz maró hatása megszűnt, hirtelen -máig nem tudom kitől- felhangzott a Himnusz. Ez a körülbelül 50 ember, akik eleddig nem ismerték egymást, és semmilyen érdek nem fűzte őket a másikhoz, egyszerre énekelni kezdte a Himnuszt. Nekem nehezen ment, mert az ijedelemtől, és a könnygáztól, valamint a meghatódottságtól el-elcsuklott a hangom. A kis zászlót, melyet vásároltam büszkén tartottam ki magam elé. 26 év után itt, ebben a szorult helyzetben értettem meg igazán e nemzeti dalocska értelmét,és EREJÉT. A Himnusz után a Szózat, majd a Székely himnusz következett, majd nagy csönd. Egy -láthatóan egyetemista- srác szolidárisan egy palack ásványvízzel kínálta körbe az embereket: mondván jó a könygáz tünetei ellen.
Miután a nagy riadalom alábbhagyott, észrevettük, hogy a rendőrsorfal éppen merőlegesen állt föl a 24-es lépcsőházi bejáratnál... ilymódon >
A "'24-es csapdája"- A Deák és az Astoria között, este 6 óra után
A lépcsőházból csak este hét óra körül kezdték az embereket kiengedni, mégpedig a Deák téri metrólejáró irányába. Mi este 7 órakor szintén kiszabadulhattunk, sokadszori kérésre. Az út a metrólejáróig egy könnygáz szagtól csípős holdbéli tájra emlékeztetett, ahol kék színű dartvéderek mozogtak csapatostul. Meglehetősen extrém látvány volt ez a tankkal, a barikádokkal. A "műveleti területen" néhány sajtófotóst" és a rendőröket kivéve senki sem tartózkodott. Mire leértünk a metróhoz, kiderült, hogy nem jár, így nem volt más választásunk, mint a Bajcsy felé felmenni az aluljáróból. A "Gödör" felé vettük ismét az irányt, de néhány maszkos rendőrfigura megállított bennünket, mondván mit keresünk mi itt?! A zászlómat gyorsan összecsavartam, és próbáltam intelligens választ adni: Vidékre tartunk haza, és mivel a Deák téri metró zárva, ezért az Arany János utcaiba kell, hogy átmenjünk. Nemleges választ kaptunk, majd egy másik irányt jelöltek ki nekünk önkényesen, mondván csak "arra szabad menni". Az az irány a volt buszpályaudvar "kifutója" volt, amellyel párhuzamosan vagy 50 maszkos, mozdulatlan arctalan rendőr sorakozott föl.Itt megint megállított a "fő-dartveder", de már nem tudom mit kérdezett, annyira dühös voltam, hogy szidalmazni kezdtem a kialakult helyzetet, de anyám gyorsan észbekapott, és lecsitított, majd kimagyarázta, hogy hova tartunk: "Haza kell jutnunk, holnap dolgozunk, engedjenek el." A rendőr kb egy-két percig habozott, majd éles hangon közölte, hogy: " Rendben, mehetnek, de csak a rendőrsorfal előtt!"
Aljas! Megalázó!
A rendőrsorfal végén egy férfi feküdt az oldalán, mellette egy rendőr a személyijét olvasgatta, no gondoltam, örülhetünk, hogy nem igazoltattak bennünket.
Budapestet a 20 órakor induló busszal hagytuk el, mondanom sem kell, milyen állapotban. Az utóbbiakban feltárt rendőrtettek mellett mi még örülhetünk, hogy viszonylag ép bőrrel megúsztuk a nemzeti ünnepet.
-Egy a csőcselék közül-
U.i: Az általam/ általunk megélt eseményekről sajnos sajátkezű felvételeket nem készíthettem. Az interneten talált fotóanyaggal próbáltam a megélt események folyamát illusztrálni.
Az író büszkén vállalja, hogy a jelen cselekményekben részt vett.
Megosztás
Link:
Hozzászólások (0)
Még nem szólt hozzá senki, légy Te az első!
Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!